Az El Mundo című spanyol lap nemrégiben készített egy interjút a Barcelona és a spanyol válogatott csatárával, David Villával.

Mindig csatár akartál lenni?

David Villa: Igen. Mindig is szerettem gólokat lőni és elől játszani. Az a helyzet, hogy mindig jobban szerettem elől lenni, mint hátul. 

Azt mondják, kétlábas vagy, mert gyerekként eltörted a combcsontod. 

Apámat kell erről kérdezni. Én nem emlészem rá. De aszerint, ahogy mondta, mivel a jobb lábam gipszben volt, meg kellett támaszkodnom a falban, és amikor odapasszolta nekem a labdát, a bal lábammal rúgtam meg. Öt éves voltam. Egész jól működött így. Azt hiszem, hogy ma kicsit pontosabb vagyok jobb lábbal, de tulajdonképp mindkét lábammal jól boldogulok. 

Tuillában volt idő, amikor a hősök a bányászok voltak és nem a labdarúgók. 

Egy gyerek általában azt szeretné, hogy olyan legyen, mint az apja, az én esetemben apám bányász volt. Hősöknek tekintettük őket. De amikor megértettem, miben is áll ez a munka, milyen nehéz lehet, ennek a világnak a vonzása lecsökkent. 

Édesapád jól meg is ijesztett. 

Az apám feladta a bányászatot egy baleset miatt. Emlékszem, kb. 14 éves lehettem. Valójában volt két-három baleset, egyik a másik után. A rézbányászat csak egy tűz miatt zárt be. Hála Istennek, apám még mindig itt van. Egy törött térden és egy seben kívül nem maradt semmi más nyoma a munkának, amit annyi éven át végzett. 
 

Kiváltságosnak gondolod magad?

Igen, de nem csak azért, mert nem dolgozom bányában, hanem azért, mert van munkám. Kiváltságos vagyok, mert mindig is focista akartam lenni. A kemény munkával értem el ezt. Semmi sem szebb, mint hogy képes vagy napról napra rászánni az életedet arra, amire mindig is vágytál.

Emlékszel az összes gólodra?

Igen, ha adsz nekem egy darab papírt és egy tollat, na meg némi időt a gondolkozásra, képes vagyok leírni mindet. Minden egyes találatot, amit életemben szereztem. 

Vannak számodra különlegesek is?

Mindenki szereti a szép gólokat, de én szeretem azokat is, amik érzelmet hoznak. Hogy ez mit jelent, arra az utolsó két világbajnoki gólomat mondanám. Azok nagyon sokat értek. 

Mire gondolsz, amikor gólt szerzel?

Boldogságot és örömöt érzek, de mindig a munkámra és a teljesítményemre gondolok. Egy csatárnak többre kell gondolnia a gólszerzésnél, de végülis a gólok azok, amiket számon kérnek rajtunk. Ha betalálok, tudom, hogy elvégeztem a dolgom. 

Sok márkának lettél a "szóvivője" az utóbbi időben. 

Vannak dolgok, amik csak úgy jönnek maguktól. Az a helyzet, hogy sokkal otthonosabban érzem magam a pályán, mint a színpadon. 

Mert talán kicsit félénk vagy.

Minden a világbajnokság eredményeként jött. Bár én megjelenhetek ezer reklámban, mindig emlékeztet, hogy ez a jó munkám miatt van. Nem azért vagyok kiválasztott, mert én lennék a legjóképűbb, vagy a legmagasabb, illetve a legszebb a csapatból.