(eurobarca.hu)

Az ’El Guaje’-nak (’A Kölyök’, asztúriai nyelvjárásban) is becézett David Villa Sánchez 1981. december 3-án született Asztúria tartomány Tuilla nevű kis falujában. Tíz éves korától profi futballista, ifi éveit az asztúriai Langreo nevű csapatnál töltötte. 1999-ben került a Sporting Gijónhoz, először még csak a B-csapatba, majd 2001-től már az első csapat tagja volt. A Gijón ifi- és felnőtt csapatában 145 mérkőzésen 63 gólt szerzett (ebből 38-at az akkor másodosztályú első csapatban), így törvényszerű volt a „szintlépés” az akkor 22 éves Villának. Így került cirka 3 millió euróért az első osztályba frissen felkerült Real Zaragozához, ahol két szezon alatt 73 meccsen 32 alkalommal terhelte az ellenfelek kapuját. 2004-ben ráadásul kupa- és szuperkupa-győzelmet ünnepelhetett csapatával (előbbi döntőjében gólt is szerzett a Real Madrid ellen, igaz, csak tizenegyesből).

2005-ben a Valencia újdonsült edzője, Quique Sánchez Flores igényt tartott rá, és a csapat meg is szerezte őt 12 millió euróért a pénzszűkében lévő Zaragozától (érdekes, hogy 2003-ban a Gijón is csak emiatt volt hajlandó megválni tőle).

Valenciában minden összejött Villának. Rövid időn belül a gárda legnagyobb sztárja lett, köszönhetően nagyon fontos góljainak, amivel nemegyszer mentett pontot csapatának. David Villa mind az öt valenciai szezonjában csapata házi gólkirálya lett, igaz a Pichichi-trófeát egyszer sem sikerült elhódítania. Egy Spanyol Kupát azonban itt is sikerült nyernie, méghozzá a 2007/2008-as idényben (az elődöntőben éppen a Barçát győzték le, Villa a barcelonai odavágón volt eredményes). Valenciában 166 mérkőzésen 107 gólt szerzett, ami minden szinten kiemelkedőnek számít. 

Barcelonába igazolása előtti hercehurca

Első pillanatban nagyon nehéznek tűnt a megvásárlása, mivel a Barca mellett a Real Madrid és a Manchester United is vitte volna 2009 nyarán. A katalán gárdának mindenképpen szüksége lett volna egy támadóra, mivel szinte biztosra lehetett mondani, hogy Samuel Eto’o 5 év után elhagyja a csapatot. Villa igent mondott a Barcának, így már csak a Valencián múlt a játékos csapatváltása.

A gránátvörös-kék alakulat egy hivatalos ajánlatot tett a Turia-parti egyestületnek: az összeg 40 millió euró, valamint Keirrison és Cáceres kölcsönadása volt. Manuel Llorente elnök azonban továbbra is hajthatatlan volt, és nem fogadta el az ajánlatot a spanyol válogatott klasszisáért, mivel ő egy 50 millió eurós ajánlatot várt volna el.

Hogy megmutassa, mennyire szeretne a triplázó csapatba érkezni, az egész éves fizetéséről is lemondott volna, hogy ezzel kiegészítse azt a 40 millió eurót, amit a Barca adott volna érte. Ekkor lépett elő a másik terv, miszerint Zlatan Ibrahimovic lehet az új „9-es”. Laporta elnök Milánóban járt, megállapodott Ibra áráról, és ezzel Villa álma véget ért, valamint Eto’o jövője is lezárult.  Így tehát Villa nem lett a 2009-2010-es FC Barcelona játékosa...

Egy évvel később ugyan 40 millió euróba került a leköszönő Joan Laportának, de David Villa végül áttette a székhelyét a katalán fővárosba.

A spanyol válogatottban

A válogatottban 2005 februárjában, még a Zaragoza játékosaként mutatkozott be egy San Marino elleni vb-selejtezőn. Első góljára sem kellett sokat várni, ugyanis még ugyanebben az évben megszerezte: egy Szlovákia elleni találkozón egyenlített az utolsó percekben.

A 2006-os Világbajnokságon még nem számított alapembernek a válogatottban, de így is szerzett három gólt, amivel Fernando Torresszel holtversenyben a csapat házi gólkirálya lett. A 2008-as Európa- és a 2010-es Világbajnokságon azonban már Villa volt a spanyolok elsőszámú góllövője, előbbin gólkirályi címet szerzett 4 mérkőzésen lőtt 4 góljával, utóbbin pedig hiába talált be ugyanannyiszor, mint Thomas Müller, a gólkirály a német lett több gólpassza miatt.

Villa a spanyol válogatottban eddig 43 gólt szerzett 65 mérkőzésen, emellett számos rekordot is beállított, illetve megdöntött: ő szerezte a legtöbb spanyol válogatott gólt a világbajnokságok történetében (8-at), illetve egy adott világversenyen belül is (öt gól); és például ő szerezte a legtöbb spanyol válogatott találatot egy naptári évben, szám szerint tizenkettőt; arról nem is beszélve, hogy megörökölte Raúl legendás 7-es mezszámát.

Legfőbb erénye elsősorban hihetetlen gólérzékenysége, de emellett nagyon gyors is, jól cselez, remekül lő közelről és távolról is, így szinte biztos, hogy meg fogja állni a helyét Barcelonában is.