-Úgy tűnik, gyorsan otthonra találtál a Barcelonában.
David Villa: Igen, nagyon jól érzem itt magam, hamar berendezkedtem.
-Nem csak erre gondoltunk: egykori klubod, a Gijón ellen győztes gólod, már a harmadik volt a sorban.
D.V.: Szerencsém van, mert a keretben sok játékost ismerek korábbról, és a játékrendszer sem ismeretlen, hiszen hasonlót játszunk a válogatottal.
-No igen, a válogatott: a világbajnoki cím verte hullámok aligha tűntek el.
D.V.: Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennek a nagyszerű generációnak a tagja lehetek. A válogatott többségével, már régóta együtt játszunk, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A játékrendszer mostanra a vérünkká vált, azt hiszem, mindenki láthatja, élvezzük a közös játékot.
- A sikerkényszer sem nyomasztó?
D.V.: Aki ilyen szintű csapatban játszik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy nyomás alatt kell futballoznia. De az elvárás hatásásra csak mégjobb labdarúgó válik belőled, én legalábbis szeretem ezt a nyomást.
- A világbajnoki döntőnél nagyobb nyomást nehéz elképzelni. Hogy készültetek a hollandok ellen?
D.V.: A legtöbb válogatott megváltoztatta a szokásos stílusát ellenünk, nagyon defenzíven álltak fel. A tavalyi Konföderációs Kupán az Egyesült Államok legyőzött minket az elődöntőben,pedig mi irányítottuk akkor is a mérkőzést. A világbajnokságon a Svájc elleni vereség után még volt lehetőségünk javítani. Tudtuk, hogy két mérkőzésünk van, hogy kiharcoljuk a továbbjutást, és azzal is tiszában voltunk, hogy képesek vagyunk rá. Végül sikerrel jártunk Dél -Afrikában, és ez a legfontosabb.
-Hogy ünnepeltél?
D.V.: A csapattal közös ceremónia nagy része publikus volt, a részletekről nyilván értesültetek. Én a családommal és a barátaimmal a szülőfalumban is ünnepeltem, és úgy gondolom, hogy a siker értéke akkora, hogy még egy jó ideig biztos téma lesz.
- Mit gondolsz arról a nézetről, hogy a spanyol válogatott és a Barcelona játéka korszakos jelenségű?
D.V.: Úgy vélem, több csapat is próbálja átvenni a mi játékfilozófiánkat, többen is nagy labdabirtoklási fölény kikényszerítésére törekednek, és arra, hogy hosszan járassák a labdát hátul a labdát. Szerintem idővel sokan gondolnak majd ránk mint viszonyítási pontra, és ha így lesz, akkor erre nagyon büszkének kell lennünk.
- Nagy öröm lehetett kézbe venni a világbajnoki trófeát, de az sem mindennapi, amit nemrég Sir Alex Ferguson mondott : " Egy játékos van a világon, akit ezen a nyáron minden áron meg kellett volna szereznünk." Rád gondolt a mester....
D.V.: Természetesen elmondhatatlanul jó érzés ilyet hallani egy akkora edzőtől, mint Sir Alex Ferguson. A Manchester United a világ egyik legnagyobb klubjainak az egyike, és ha az edzője szeret engem, mint játékost, az nagy dolog.
- Ki volt a legjobb védő, aki ellen játszottál?
D.V.: John Terry. És nem csak azért, mert kemény fickó, hanem mert remek érzékű védő.
-A te kvalitásaid sem rosszak, ki indított el a pályán?
D.V.: Az édesapám. Ő maga sosem volt, futballista, de mindig is óriási szurkoló volt. Különben én vagyok az egyetlen profi sportoló a családban.
- Kinek szurkoltál gyerekkorodban?
D.V.: Quini, a '70-es, '80-as évek Gijon-, illetve Barcelona-csatára volt, a példaképem, fr szerettem az olyan típusú játékosokat, mint amilyen Luis Enrique vagy Juanele, ők szintén a mi vidékünkön születtek. Kedvenc klubom a Gijón volt, azért is mert ott kaptam meg a lehetőséget arra, hogy elinduljon a profi karrierem.
- Hogy kerültál oda ?
D.V.: Helyi csapatoknál, a Langreóban ésa Tuillában játszottam 17 éves koromig, akkor figyeltek fel rám a Sportingnál, felvettek a klub akadémiájára. Lehet, hogy későn történt mindez, de én gyorsan felkerültem a második csapathoz, és ott az első szerozban 35 mérkőzésen 13 gólt szereztem.
- Mikor jutott először eszedbe, hogy ilyen messzire juthatsz?
D.V.: Egy idő után elkezdtem szórni a gólokat a B-együttesnél, és párszor a nagycsapatnál edzhettem. Aztán bemutatkoztam a nagyok között, és éreztem , hogy ez hatalmas lépés volt a karrieremben.
- Aztán a Zaragoza, és a Valencia következett. Akkoriban mit gondoltál a Barcelonáról?
D.V.: A Barcelona és a Real Madrid volt a Valencia két legnagyobb riválisa, de természetesen ott jóval több pénz volt, mint a Valenciánál. Voltak évek, amikor egyértelműen a Barcelona uralta a bajnokságot, de előtte a Real Madrid és a Valencia játszotta a legjobb futballt.
- Most viszont megint a Barcelona az uralkodó. Megtartjátok a koronát?
D.V.: A nyáron érkeztem, hiszek benne, hogy nem pusztán bajnokságban, hanem a többi sorozatban is jók leszünk.