Végre, végre végre.. Haleluja és a többi .... én boldog vagyok, hogy ennek a négy mérkőzésnek, kedd estével vége lett. ....... és egy ideig ne  is legyen mostanában. Amint észrevettem, és azért jó is, az oldalon is lett egyfajta feszültség, ami azért "melengeti " a szívemet, mert látom, hogy sokan nézik az oldalt, és védik a csapatukat, másrészt pedig nem jó, hiszen tiszteljük meg a másikat is azzal, hogy nem szidjuk az ellenfelet. Tudom ... tudom.... tudom... ilyen meccsek alkalmával az ember frusztráltabb idegesebb és minden egyéb, de nem kell vitákba folyamodni, és amúgy is allergiás vagyok arra, ha a Barcelonát szidják.. Gondolom kedves Madridista barátaink is azok lennének ha az Ő csapatuk lenne szidva, azért is kerüljük el az effajta megnyilvánulásokat.

Április 16-án hatalmas idegességgel vártam az esti mérkőzést, amit nem is értek, mert ennyire meccs miatt nem izgultam. Tudtam, hogy nem mindennapi lesz a Barcának a rivális  csapat otthonában játszani, mikor a Camp Nou rengeteg támogatást ad. Mourinho rendre hozta a formáját a katalánok ellen, Guardiola is reagált rá, most már erélyesebben. Azt hiszem, eddig sem kellett volna tűrnie, hogy így beszéljenek róla-a csapatról és magáról a klubbról. Így hát április 16-ával mondhatni elkezdődött a taktikai, de főként életre -halálra menő csata. Messi , a Barcelona zsenije elmondhatja magáról , hogy sikerült betalálnia egy Mourinho által vezetett csapat hálójába, Ronaldo, a madridiak 7ese pedig azt, hogy rúgott a Barcelonának is gólt. A bajnoki meccs után, jöttek ismét a csipkelődések, az odamondogatások, persze senkinek nem volt jó semmi, az 1-1-es döntetlennel a királyi gárda nem jutott közelebb a bajnokság megnyeréséhez, a Barca, pedig nem vesztett vele semmit. Igaz, a mérkőzés után José Mourinho, tisztességesen kezet fogott Guardiolával, nem is sejtve, hogy ezek után a fekete leves jön.
Én április 20-án nem izgultam, jó érzésem volt, csak tudnám miért?? Úgy éreztem, hogy David Villa MOST gólt lő, és Király kupa győztes a csapat..... tévedtem, de nagyot.. a meccs katasztrófális volt, rettenetes, szörnyű és iszonyatos. Túltettem magam a vereségen, fájó szívvel, de sikerült, de én még ilyen mérkőzést nem láttam. Gyűlölet látszott mindenki szeméből, senki nem tisztelt senkit, értem én h. hajtottak a kupa megnyeréséért, de  sok felesleges "dumálás" az ember hülyének nézése, és minden egyéb rettenetes volt.  És jött az a bizonyos gól... a végén..... rettenetes volt látni a katalánokat, és sajnáltam őket, hogy mennyit küzdöttek, és nem sikerült. Pep arcát látva, folytak a könnyeim.  Persze, utána attól függetlenül, hogy a Madrid nyert, még mentek a mocskolódások, szidások a kiállítás miatti hercehurca.  Aztán a kupa leejtés.. de ez már mind mind a múlthoz tartozik, remélem boldogok vele, és leszállnak egymásról a csapatok.  Mourinho egyik mondata megragadott : Mourinho: "Milyen hegemónia? A Barcelona csak spanyol bajnok"  - szerintem a Barcelona csapata büszke lehet, hogy a spanyol bajnok lehet, és büszke is. a CSAK szó pedig nem illik bele a mondatba, hiszen sokat megtettek ők azért, hogy idáig eljussanak. És még itt sem állhatott meg a dolog, hiszen a két csapatunk a BL -ben is találkozott.
Bernabeuban zajlott az első elődöntő.... Két gól. Barcelona javára. Megmutatta ez a csapat, hogy feltud állni a mélyből is , és megtudja mutatni, hogy igen is tud! A színészkedésről annyit, hogy ezt nem nekem kell megítélni, nem is védem a Barcelonát, de a madridot sem kell félteni, ha egy kis szabálytalanságról van szó. Az első mérkőzés után is megjelentek a Mourinho által vezetett csapatok színjátszása és bíró segítése - és a Barcelona állítólagos színészkedéséről szóló videók.  Még tovább tetézte a hangulatot, hogy a játékosok olyannyira megorroltak egymásra, hogy Piqué nem kíván tovább jóban lenni Ramossal és Arbeloával, le is törölte őket twitter profiljáról. A sok ellenségeskedés sajnos ilyen szinten mérgezi a kapcsolatokat, ennyit jelent egy rivális csapatnál játszani. A leutóbbi mérkőzés, ami egyben a véghajrá volt, 1-1-es döntetlent játszottak a Camp Nouban, de így is a Barcelona jutott tovább.

Nem tudom milyen most a viszony a spanyol válogatott tagjai között, hiszen jópáran a Madridban és a Barcelonában játszanak. De bízom benne, hogy a válogatott meccseken félreteszik az ellenségeskedést, és újra barátként, mint a régi szép időkben állnak egymás mellé. Feszült volt mindenki, hatalmas küzdelmek voltak, de remélem és ez így végszónak tökéletes is : hogy soha nem felejtik el azt, amit 2008-ban és 2010-ben együttes erővel , összetartással elértek !!! Ez pedig nagyon is fontos kell hogy legyen a számukra!!