Nem telik el például olyan Barcelona mérkőzés - legyen az a Camp Nouban, vagy azon kívül -, amelyen nem hangzana fel az igazi szurkolók számára jól ismert Barça himnusz. Az a himnusz, amelyet a lelátókon helyet foglaló Barça mezbe öltözött culék énekelnek, az ők, valamint a játékosok mezén pedig ott virít a Klub címere.

Kezdjük a három szimbólum közül a címerrel. A Barça legelső címerére lehet, hogy nagyon sok gránátvörös-kék szurkoló rá sem ismerne, az ugyanis alig hasonlít jelenlegi önmagára. Az akkori (1899-1906-ig használatos), valamint a jelenlegi jelvény között csupán annyi a hasonlóság, hogy mindkettőben szerepel a katalán zászló, azaz a 'senyera', valamint Barcelona védőszentjének, Szent Györgynek keresztje (La Cruz de San Jordi). Ami nem is meglepő, hiszen a csapat alapításakor az elsődleges szempont nem a Klub, hanem a város népszerűsítése volt. Így fordulhatott elő az, hogy az akkori címert tulajdonképpen a város címere (ami a fent említett két jelkép, valamint egy korona összessége) és egy denevér alkotta. Az 1899. december 12-én tartott gyűlésen a tagok nem csak a címerről, hanem egy bélyegről is határoztak, amely az akkori címerből, valamint az a köré írt „Foot-Ball Club Barcelona" szövegből állt kiegészítve az alapítási évvel (1899).

Az ezt követő években a vezetőségből azonban egyre többen támogatták azt az ötletet, miszerint a Klubnak kell egy önálló, a város címerétől, - ha nem is teljes egészében, de - különböző jelkép. Ám amennyire egyetértettek a tagok ebben a kérdésben, annyira nehezen jutottak egyezségre a 'Milyen is legyen az új címer?' kérdésben. A megbeszélések nagyon feszült hangulatban teltek, és a tagok sokáig nem tudtak egyezségre jutni. Olyannyira nem, hogy az egyik balul sikerült terv láttán Lluís Don D'Ossó így kiáltott: „Aixo es una olla", azaz „ez egy fazék". Ezt a megjegyzést valószínűleg nem dicséretnek szánta, viszont ezzel tulajdonképpen részben meg is oldotta a problémát. Történt ugyanis, hogy az alapító elnök, Joan Gamper fejéből „kipattant az isteni szikra", és felrajzolt egy fazék alakú keretet, amiben elhelyezte az addigi címer egyes részeit, kiegészítve azokat egy labdával (amely a sportot hivatott jelképezni), a Klub nevének rövidítésével, valamint a csapat színeivel, azaz gránátvörös-kék sávokkal. Ezzel tulajdonképpen megszületett az első - félig kész - F.C.Barcelona címer. Innentől kezdve már csak apróbb alakításokat hajtottak végre az elnök úr tervein, amihez az ihletet az elnökség külföldi tagjai saját hazájukból merítették, továbbá az akkori klubok címereinek tanulmányozása is segítségre volt a címer befejezésében. Így születhetett meg a Klub első - a város jelképétől - független címere, amely nagyrészt Joan Gamper tervein nyugodott, a tetején kiegészülve egy dupla csúccsal, amelyet egy íves vonallal kötöttek össze. Lluis D'Ossó gondolatmenetét folytatva ekkor került rá a fazékra a fedő.

Ez a címer közel másfél évtizeden keresztül (1906-1920) megmaradt változatlan alakjában. Az 1920-as évek elején, azonban több, kisebb változtatást is végrehajtottak rajta. Igaz a címer mind a mai napig az 1906-os verzión alapszik, azon érdemben nem változtattak sokat (kivételt képez ez alól Franco tábornok diktatúrájának évei), csupán néhány apróbb módosítást hajtottak végre rajta. Az 1920-1936-ig érvényben lévő címeren is csak néhány apróbb változtatást hajtottak végre: több sarkot is ívek váltottak fel, a gránátvörös-kék sávok közé bekerült néhány sárga csík, valamint a középső vízszintes sávon a fehér színt a sárga váltotta. Ezt a sárgát aztán 1936-ben a fekete szín követte, és az eddig fekete betűk pedig sárgába „öltöztek", eltűntek a sárga vonalak a címer alsó feléből, valamint a kor előre haladásának, és a technika fejlődésének köszönhetően a régi labdát egy új, a kor akkori legmodernebb labdája váltotta. Egyébként ez történt korábban, 1920-ban is. Érdekesség, hogy ezután azon a labdán - formáját tekintve - már nem változtatott egyik elnök sem.

1939-ben aztán Franco tábornok a katalán zászló mindkét színéből elvett két-két sávot, amelyet így már nem lehetett klasszikus 'senyera'-nak tekinteni. Franco továbbá megfordítatta a betűk sorrendjét, valamint azok hátterének a színét is, amely természetesen magával vonta a betűk színének megváltozását is. 1946-ban, aztán ismét visszatért a 'senyera' a címerbe, de ismét változások következtek be a központi sáv elrendezésében és színeiben is. Az eddigi 'C.F.B.' rövidítésbe bekerült egy 'de' szócska, valamint történt még néhány apróbb változtatás is. 1960-ban aztán újabb apróbb változtatásokon ment át a címer. Talán mondanom sem kell, hogy elsősorban ismét a központi sávban; eltűnt a 'de' szócska, valamint a háttérszín ismét sárgára váltott. Lehet, hogy mindez azért, hogy 1974-ben a Klub fennállásának 75 évfordulóján, ismét fehérbe menjen át. A címer ekkor ismét átesett egy kisebb „ráncfelvarráson", valamint a betűk elnyerték - máig - végleges sorrendjüket, azaz az 'F.C.B.' elrendeződést, amely a „Futbol Club Barcelona" (Futball Klub Barcelona) kifejezés rövidítése. Érdekesség, hogy a 75 éves ünnepségsorozat befejeztével 1975-ben ismét változásokon ment át a címer, a központi sávban a fehéret ismét a sárga váltotta, egyéb más változások mellett.

Ez a verzió viszont egészen 2002-ig magmaradt, talán kicsit meglepő, hogy a Klub centenáriumán 1999-ben semmilyen változásnak nem vetették alá a Barça ezen jelképét. 2002. június 28-án a címer elnyerte mindmáig végleges formáját a Claret Serrahima vezette tervező csoport vezetésével. Serrahima - többek között - elhagyta az 'F.C.B.' rövidítésből a pontokat, élénkebbé tette a címer színeit, valamint egyszerűsített a címer két oldalán, valamint alján található „fodrokon".

Látható tehát, még ha kisebb változások történtek is a címeren az-az első alakjától - már ami az első önállót illeti - sokban ma sem tér el, és valószínűsíthetően - még ha történnek is a jövőben hasonló kisebb-nagyobb változtatások - ez az elkövetkező időkben is így marad.